Inzulinrezisztencia
A cukorbetegség „előszobájának” nevezik. Hazánkban több százezer nőt érint ez a probléma.
Azért, hogy a laikus érintett is belássa az inzulinrezisztencia veszélyeit, nagyon leegyszerűsítve kell megérteni a szervezetben lezajló bonyolult folyamatokat.
Az inzulinrezisztencia lényege
A szervezetünk működéséhez szükséges energiát a cukor biztosítja. Ezt a táplálékból előállítva a vér szállítja minden szervünkhöz. A cukor sejtekbe juttatásáról pedig az inzulin nevű hormon gondoskodik.
Mondjuk, hogy a mozdony a szerveink, aminek a működéséhez energia szükséges. A szén, ami az energiát biztosítja, az a cukor. Aki pedig a szenet a mozdonyba lapátolja, az nem más, mint az inzulin.
Az egészséges szervezet optimalizálja az erőforrásait, vagyis ha nincs cukor, amit be kell juttatni a szervekbe, akkor nem termel inzulint, pihen a hasnyálmirigy. Zavar esetén az történik, hogy bizonyos szervek nem veszik fel a cukrot, mások pedig felveszik. Szegény hasnyálmirigy ezt úgy érti, hogy még több, még több inzulin kell, hátha majd az bejuttatja a szervekbe a cukrot. Ezért dolgozik keményen, és több inzulint termel – hiába. Magas marad a vércukor szint és ezzel együtt magas az inzulin szint is. A magas vércukor roncsolja a szöveteket, a magas inzulin szint pedig néhány szerv kóros működését idézi elő.
Ez az állapot az inzulinrezisztencia – amikor bizonyos sejtek inzulinfüggő cukorfelvétele lecsökken.
Ha ez hosszú időn keresztül fennmarad, akkor cukorbetegséghez vezet, ugyanis előbb-utóbb a hasnyálmirigy kifárad és megszűnik inzulint termelni.
Van egy másik következmény is. Mert bár az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy vannak inzulinnak ellenálló szervek, de vannak olyan szervek is, amelyek megszenvedik a fokozott inzulintermelődést. Ezen szervek egyike a petefészek.
Következmények
Az inzulinrezisztens hölgyek az anyagcsere egyensúlyának felborulása miatt hasi típusú elhízást tapasztalnak magukon (44%). A petefészek működésének zavara a menstruáció kimaradásával, rendszertelenségével jár (52%). Kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget okoz, vagy nehezített teherbeesést (74%). Fokozott szőrnövekedés, bőrproblémák szintén jelei az inzulinrezisztenciának (68%).
Veszélyek
Nem szabad legyinteni, hogy „ez előfordul, majd elmúlik”.
Előfordul, hogy a beteg olyan orvoshoz fordul, aki még nem pontosan ismeri az inzulinrezisztencia és a tünetek összefüggéseit, ezért „csak” tüneti kezelésben részesül. Az enyhe stádiumú inzulinrezisztens tinédzsernek például „csak” fogamzásgátlót ír fel, ami látszólag rendezi a menstruációt, csak éppen az alapbetegségét nem kezeli. Vagy a bőrgyógyász gyógyszert és krémeket ír fel, mindhiába.
Diagnózis
A helyes és pontos diagnózist nőgyógyász és endokrinológus szakorvos szoros együttműködésével lehet felállítani, amely részletes anamnézis felvételéből, nőgyógyászati vizsgálatból, ultrahang vizsgálatból és vérvételből áll.
Minthogy a problémák oka összefügg a szénhidrát (cukor) bevitel mennyiségével és eloszlásával, ezért ha azt szabályozzuk, akkor a tünetek is enyhülnek.
Gyakran halljuk, hogy az inzulinrezisztencia kezelése a diéta és a mozgás. Ez kissé közhelyesen hangozhat, hiszen melyik betegség állapotán nem javít egy megfelelő diéta és a mozgás? Sajnos elkoptatták az egészséges életmód jelentőségét.
Valójában azt kell megérteni, hogy ha az inzulinrezisztens képes a saját irányítása alá vonni a szervezetében zajló anyagcsere folyamatokat, akkor együtt lehet vele élni úgy, hogy ne okozzon tüneteket.